Akik nem szeretik a karácsonyi ünnepeket…

Sokszor hallom, hogy valaki nem szereti a karácsonyt, akkor annak azt kívánom, hogy induljon el az önismereti úton, hogy könnyebb legyen számára elgyászolni, amit el kell, feldolgozni a fájdalmas emlékeket, illetve szembe nézni a jelen vágyott dolgaival. Ez bizony hosszú, nehézségekkel teli munka, de a gyümölcse megszületik.  A szívünkben rejlő ünnepre, nemcsak karácsonykor, hanem az év minden napján szükségünk van. Hálásnak lenni azért, amink van, örülni a családunknak, a társunknak, a barátainknak, az életünknek, a tevékenységeknek, amiket szeretünk, amikben kiteljesedhetünk. Ha az emberi kapcsolatainkat nem érezzük jónak és teljesnek, akkor a karácsony nem széppé és meghitté válik, hanem fájdalmas megéléssé. Amikor a mindennapokból eltűnik saját belső békénk, a kapcsolataink felől áradó szeretetet, akkor érdemes önmagunkba nézni, elindulni egy másik úton. Megérteni, megélni, hogy mire van szükségünk, hogy lehetünk egyensúlyban magunkkal és a környezetünkkel. Amikor feldolgoztuk a sokszor feldolgozhatatlannak tűnő fájó múltat, vagy felismerjük a kapcsolatinkban megbúvó problémákat és lépéseket teszünk magunkért és a másikért, akkor újra várni fogjuk a karácsonyi ünnepeket. A szomorúság átváltozik boldogsággá, az illatok, a fények, az emberi szemekben lévő melegség megtölti a szívünket szeretettel.

Mindig van lehetőség a változásra, változtatásra, csak az első lépés nehéz, de a szemünk előtt lebegő cél csodálatos volta képessé tesz minket ennek a megvalósítására. Jelen lenni, örülni, megélni az emberi kapcsolódásainkat, a mindennapok szépségeit és az ünnepeket.